A vámpír

Te, aki mint egy tőrdöfés,
síró keblembe beszöktél;
mint egész sereg ördög és  
bolond menet, cifrázva jöttél,

hogy megalázott szellemem
legyen ágyad és birodalmad;
te, kihez közve bús szivem,
miként láncához a szilaj rab,

mint borhoz az iszákosok,
miként a hullához a féreg,
mint kártyához vad szenvedélyek:
légy átkozott! légy átkozott!

Szóltam a sima szablya-élnek,
szabadítson meg engemet;
kértem a néma, csalfa mérget,
segítse gyengeségemet:

jaj, méreg és tő;r megvetettek,
ezt adták nekem válaszúl:
"Nem vagy méltó, hogy életednek
bús bilincsébő;l szabadulj.

Nyomorult! bár feloldanák
rabláncaidat: mit érne még?
Csókjaid újraköltenék
hulláját szörnyű; vérszivódnak!"