A v�mp�r

Te, aki mint egy t�rd�f�s,
s�r� keblembe besz�kt�l;
mint eg�sz sereg �rd�g �s  
bolond menet, cifr�zva j�tt�l,

hogy megal�zott szellemem
legyen �gyad �s birodalmad;
te, kihez k�zve b�s szivem,
mik�nt l�nc�hoz a szilaj rab,

mint borhoz az isz�kosok,
mik�nt a hull�hoz a f�reg,
mint k�rty�hoz vad szenved�lyek:
l�gy �tkozott! l�gy �tkozott!

Sz�ltam a sima szablya-�lnek,
szabad�tson meg engemet;
k�rtem a n�ma, csalfa m�rget,
seg�tse gyenges�gemet:

jaj, m�reg �s t�;r megvetettek,
ezt adt�k nekem v�lasz�l:
"Nem vagy m�lt�, hogy �letednek
b�s bilincs�b�;l szabadulj.

Nyomorult! b�r feloldan�k
rabl�ncaidat: mit �rne m�g?
Cs�kjaid �jrak�lten�k
hull�j�t sz�rny�; v�rsziv�dnak!"