Vallomás

Tudtam nincs remény, nem szerethet engem

Hisz én vámpír vagyok ő pedig egy ember

De szerettem őt és érte vágyódtam

Minden éjszaka ébren hánykódtam

Szerettem őt ő nem szeretett engem

Pokoli gond ez csak tudtam volna mit tegyek

És akkor rám mosolygott a szerencse

Megcsókolt ő köszönet képpen

De tudtam ez nem jelent semmit

Ő engem sose tud szeretni

S nemsokára véget ért ért az egész

Meghalt ő így elhullt a remény

De feléledt újra s én lettem támasza

Nekem mondta el azt, mi legjobban nyomszatja

Hozzám bújt védelemért és én átöleltem

S magamban fogadtam soha el nem engedem

De változott a lány engem már nem akart

Otthagyott magától csúnyán elzavart

Olyat tettem mit nem lett volna szabad

De elmentem s inkább magamnak üzentem hadat

Visszatértem lélekkel s tovább szerettem a vadászt

S próbáltam megértni hisz ő a legnagyobb talány

Akkor jött a végzetes nap s ő azt mondta szeret

Nem hittem el s mondtam neki menjen

Egyedül akartam látni hogy ér véget az egész

S hogyan tűnik el a legvégső remény

(Spike)