A szőke vámpír

Nem volt más, csak egy egyszerű költő

Lényegtelen emberi lélek, ez volt ő

Ám jött egy lány, s megharapta

Lelke egy perc alatt elhagyta

Vámpír lett ő is, vérének árán

nem tanult csak a saját kárán…

Teltek múltak hosszú évek,

Elhagyták a régi képek.

Mást keresett a régi lány

Elhagyta őt másra várt.

Visszakapni ezt akarta

Mágiához fordult nyomban.

Nem sikerült, de visszatért

A vadásztól már nem is félt.

Megszerette lassan őt,

Őt, a legerősebb nőt

Tudta lehetetlen az egész

Elment, s visszanyerte a lelkét

Visszatért, s segített a lánynak

Tudta, cserébe semmit se várhat

Csatát vívott érzelmei ellen

S harcolt testvéreivel szemben

De jött a harc a legvégső

Sejtette már minden késő

Mondta a lány, szereti

S szemével ígérte sohasem feledi

Tudta nincs már választás

Nincs több álmodozás

Lassan égett teste porrá

Így vált e halhatatlan holttá…